Csak még öt percet...

2016.
November
22.
Vissza a bejegyzésekhez

Egy fiatal asszony üldögélt egy padon a játszótéren. Mellette egy harmincöt év körüli férfi.
- Az ott az én fiam! - mutatott az asszony büszkén egy piros pulóveres kisfiúra, aki éppen a csúszdán csúszott lefelé.
- Remek kis fickónak tűnik - mosolyodott el a férfi. - Az enyém ott ül a hintán, kék felsőben. - tette hozzá.


Majd az órájára nézett és odakiáltott a gyereknek:
- Kisfiam, mit szólnál hozzá, ha azt mondanám, hogy indulunk?


A gyermek rögtön rimánkodni kezdett:

- Apa, csak még öt percet maradjunk kérlek!


A férfi elmosolyodott, bólintott és a kis legény lelkesen hintázott tovább.
Eltelt a néhány perc, és a férfi felállt a padról.
- Na, most már mehetünk?

A kisfiú megint rimánkodni kezdett: - Apu, csak öt perc! Csak annyit maradjunk még kérlek!
A férfi megint mosolygott és bólintott.

- Hallja, uram, maga aztán igazán türelmes apuka! - szólalt meg a padon ülő asszony elismerően.

A férfi hosszasan maga elé nézett, aztán így válaszolt:

- Tudja, a nagyobbik fiamat tavaly elgázolta egy részeg sofőr. Itt történt a közelben, néhány utcányira innen... Bár rettenetesen bánt, mégis igaz, hogy nagyon kevés időt töltöttünk együtt. Most persze bármit megadnék, hogy kaphassak csak még öt percet vele... Megfogadtam, hogy soha többé nem követem el ugyanazt a hibát. Ő most azt hiszi, hogy kapott még öt percet a hintázásra, pedig valójában én kaptam még öt percet, hogy láthassam őt, amint önfeledten és boldogan játszik. Hát ezért lát engem türelmesnek.

Ezzel a történettel arra biztatom mindannyiunkat, hogy töltsünk minél több időt a szeretetteinkkel!

Szerettel,
Péter

 

Várlak szeretettel az év legnagyobb önfejlesztő eseményén, 10 000 pozitív magyar emberrel együtt. Részletekért kattints erre a linkre vagy a fotóra.